Hejőbába története
Takács László - Kovács Zsolt

 

 

 

 

 

 

Hejőbába történelme

Első okleveles említése 1234-ből való (az oklevelekben főleg Baba vagy Babil alakban fordul elő, egyes írások a baba, ószláv vénasszony szóból származtatják), és a települést a várföldeket megszálló, és ott letelepülő várjobbágyok birtokaként említi. Ekkor még Alsó- és Felsobábáról írnak. A két község, vagy községrész később épült össze, egyesült.

Mint a környékén máshol, így itt is korán megtelepedett az ember. A tiszta vizu folyók, dús legelők megkönnyítették az élelemszerzést, többé-kevésbé biztonságossá tették az életet. A régészeti ásatások a korai letelepedés bizonyítékaként bronzkori leleteket hoztak a felszínre, háztartási eszközöket, berendezési tárgyakat, szerszámokat.

A későbbi korokból származó leletek azt mutatják, hogy a táj azóta is szinte folyamatosan lakott volt. A népvándorlás korának majd minden népe megfordult erre. A táj nagyon kedvező lehetett letelepedésre, mert a fennmaradt adatok szerint a település már az Árpád-korban is fennállt. A honfoglaló magyarok is megtelepedtek a vidéken. Az első letelepülők kabar eredetűek voltak, Örösúr népéhez tartoztak.

A honfoglalás után a terület nagyrészt királyi birtok lett, ami - a már itt élő szlávok mellé - újabb, idegen etnikumú népek betelepítésével járt. Ez a XIII. század elejére átrendezte a birtokviszonyokat, a honfoglaló nemzetségek helyébe új birtokosok léptek. A borsodi területek jelentős részét a Bors nemzetség szerezte meg, ok adták az első ispánt is. Az 1241-es muhi csatavesztés után, a királyi nagybirtok eladományozása felgyorsult, így lettek birtokosok a térségben az Ákos nembeli ernyék, és az olasz származású Rátót nemzetség, de az egyház is hatalmas területek birtokosa lett.

A vidéket nem kerülték el sem a tatár, sem a török hadak. Mindkét sereg igen nagy pusztítást végzett. Hejőbába is a hódoltsági területhez tartozott, adót kellett fizetnie. A török uralom lelassította, időlegesen megakasztotta a gazdasági fejlődési folyamatot, de bizonyos esetekben segítette is. Ezt támasztják alá a mezővárosoknak adott oltalomlevelek is.

A község viszonylag távol esett a fő kereskedelmi útvonalaktól, ezért nehezen tudott bekapcsolódni abba a gazdasági fejlődésbe, amely a XV.-XVI. században indult meg. Ebben az időben válik el egymástól véglegesen az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu. Az ipari fejlődéssel járó anyagi gyarapodás eredménye volt az is, hogy Borsodban 13 település szerzett mezővárosi kiváltságot a XVI. századra. A Hejőbábához legközelebb eső mezőváros Emőd volt.

A XVI. század második felétől kezdve a nagybirtokokon tért hódít a majorsági gazdálkodás, ami a robot terhek megnövekedését eredményezte. A jobbágyság (ahol tudta) vagy megváltotta a földesúri szolgáltatásokat, vagy azok elől beállt a bujdosók közé. Mivel a jobbágyok helyzete egyre nehezebb lett, a térség adta a fő bázisát a XVII. századi nagy parasztfelkeléseknek, és a Thököly-féle mozgalomnak is.

A Rákóczi-szabadságharc után a térség elnéptelenedett, a termelés szinte megállt. Az újratelepítéshez a földbirtokosok átmenetileg jelentős kedvezményeket adtak, amelyek a XVIII. század közepére már megszűntek, és nagyon erős zselléresedési folyamat indult meg. Az elszegényedés a nemességet is érintette. A megye nemeseinek többsége jobbágysorban élt, tőlük csak kiváltságai különböztették meg. Közülük néhányan eljutottak a társadalmi reformok igenléséig is. Az 1848-49-es szabadságharc után a dél borsodi térség, a Hejő mente távol esett attól a területtől, ahol a nagyarányú ipari fejlődés zajlott (a megye középső és északi részén). Itt délen továbbra is a nagybirtok maradt az uralkodó, a kilátástalanság és a nyomor elől a parasztság a kivándorlásban keresett menedéket. Aki nem akarta elhagyni hazáját, az az iparvidéken próbált meg boldogulni. A helyzet javulását az agrárszocialista mozgalomtól várták. Míg a megye más részein sokan földet akartak, a dél-borsodi parasztság elsősorban magasabb munkabéreket, jobb munkafeltételeket próbált kiharcolni. A háborúra való felkészülés jegyében, nagy arányú iparosítással, és ezzel együtt munkaerő kereslettel indult. A mezőgazdaság nyomorán azonban nem enyhített az iparfejlesztés. A nagybirtok túlsúlya megmaradt egészen 1944-ig.

Hejőbábát 1944. november 5-6-án orosz légitámadás érte, a németek a vasútállomást felégették. Az orosz katonák fosztogatták, bántalmazták a helyi lakosságot és munkaszolgálatra vittek el embereket. A harcok befejeztével 1945. januárjában megalakult a Nemzeti Bizottság. Az újjáépítés legnagyobb feladata a vasútállomás helyreállítása volt. A Rákosi nevével fémjelzett évek a hejőbábaiak életét is megkeserítették, enyhülést ezen a téren a Kádár korszak hozott. Igazi szabadság csak 1990-ben köszöntött a község lakosságára.

 


Hejőmenti Hagyományörző Közhasznú Alapítvány
Képek Hejőbábáról
© 2005-2017 Minden jog fenntartva! Me-NET Student Kft. Miskolc
A weboldalak tartalmának, képeinek másodközlése, felhasználása csak a tulajdonos írásos engedélyével lehetséges.